Rosie Holtom hosszú ideig volt önkéntes egy hajléktalanszállón Londonban, ekkor körvonalazódott meg benne egy hosszútávú fotóprojekt ötlete, melyben a hajléktalanok emberi oldalát szerette volna megmutatni. Szerencsére szakítva a szokásos sztereotípiákkal nem koszos, kábítószeres, alkoholista embereket akart elénk tenni. Fekete-fehér portréi szembesítenek azzal, hogy ők is érző, lélegző, szerethető emberek, nem valamiféle mellettünk élő furcsa faj. 

(tovább…)

Sok kemény dolog van a világon, ezekből egy az első kínai professzionális testőrképző. Ha bele gondolunk abba, hogy Kínában általában a civileknek tilos fegyvert viselniük, akkor nem marad más, mint a reakcióidő és a testi képességek. 

Jason Lee (Reuters) képriportjából szemezgetve.

(tovább…)

Ebben a szívet szorongató sorozatban Ben Nunery kislányával Oliviával emléket állít korán elvesztett feleségének Alinak. Ben és Olivia újra elkészítette Benék esküvői fotóit. Az eredeti képeket Ben sógornője Melanie (az oldala valószínűleg a terhelés miatt, most is elérhetetlen) készítette a fiatal pár még üresen álló házában. Mikor Ben úgy döntött, hogy tovább lép és elköltözik a házból, megkérte Melaniet, hogy készítsék el újra a képeket. 

(tovább…)

A Fishlove célja nem más, mint hogy felhívja a figyelmet a túlhalászatra, a vizek kizsákmányolására.  A bizarr kampány képein az emberek meztelenül szerepelnek elpusztult halakkal. Olyan hírességeket sikerült eddig megnyerniük, mint Gilian Anderson vagy Joana Bergin operaénekes. A fotókat három sorozatban eddig Rankin, Alan Gelati és Denis Rouvre készítették.

(tovább…)

Nyugodj békében, Tata. Te olyan sokat tettél értünk. Köszönjük. Miattad vagyunk, akik vagyunk. Emlékezni fogok rád amikor a nap felkel, és amikor lenyugszik. Mindig szeretni foglak.

 George Qua-Enoo Kanadában élő, de ghánai születésű  fotós Dél-Afrikaiakat kérdezett arról, hogy mit éreznek, mi lenne a búcsúüzenetük Nelson Mandelának.

(tovább…)

Kálló Péter képriportja a bizonytalan jövőjű bódévárosból.

Bezár, nem zár be. Talán sosem volt nyitva. Van engedély, vagy nincs? Színes, vagy lepusztult? A kínaiak tényleg macskát esznek? Talán választ kapsz a kérdéseidre a képekből. Egy biztos a Cho Bon Co Hö, vagyis a Józsefvárosi piac ellentmondásos, olcsó, és érdekes. Szerintem Budapest legszínesebb pontja, nagyon különleges az atmoszférája, a sok egyenplasztikpláza után felüdülés itt mászkálni és tökjó, hogy a kis pénztárcájú emberek is tudnak itt vásárolni. Alább sosem látott képek a piacról és életéből. Nézzétek és élvezzétek!

(tovább…)

Hans Hildenbrand német fényképész a National Geographic megbízásából az 1930-as évek elején járta fényképezőgépével Magyarországot, megörökítve az akkori hétköznapokat. Színesben.

(tovább…)

Elizer Alvarez – egy kis Venezuelai próbababagyártó üzem tulajdonosa – csalódott volt az eladások miatt.  Arra a meglátásra jutott, hogy Venezuelában nem kedvelik a sovány, lapos nőket.  Megállapította azt is, hogy belső szépség, mint olyan nem létezik. Ez arra készteti a nőket, hogy plasztikai sebészhez forduljanak. De a kerekebb csípő, a megnövekedett mell nem jelent még meg a próbababa piacon. Eddig. Mert mostanában műhelyében olyan próbababák készülnek, amelyek nagyobb és gömbölyded formákkal vannak ellátva.  Meridith Kohut képriportja.

(tovább…)

Igyekszünk különbözni. Meg mutatni, hogy mások vagyunk. Kitűnni a tömegből.  

A Mátrixban könnyen ment a piros ruhás lánynak.

Roberta Neidigh sorozata ébresztett rá arra, hogy az emberek túlságosan magukat helyezik előtérbe. Érződik ugyan a lefotózott előkerteken a törekvés a szépre, de mellette látszik az elszigeteltség, a korlátoltság és talán valamiféle magány is. Görcsösen ragaszkodnak a maguk zsebkendőnyi területéhez. Próbálják széppé és mássá tenni, figyelve, hogy nehogy egy centit is elveszítsenek vagy elfoglaljanak a szomszéd ugyanúgy szabadon lévő birtokából. Nem is gondolnak bele az ott élők, hogy a lakókörnyezetük és annak kialakítása tulajdonképpen az egójuk kiterjesztése. A telekhatárok pedig egyfajta vizuális párbeszédben árulkodnak tulajdonosukról.

Nem gondolom, hogy uniformizálni kellene a környezetet, de van még bőven köztes lépcsőfok, amivel el lehetne érni a harmóniát.

via