Húsvéthoz közeledve talán pár embernek felrémlik az a szó, hogy áldozati bárány. Hogy pontosan mit is jelent ez, nem is nagyon gondolunk bele. Hajdú Tamás sorozata, ha nem is rituálisan, de kapcsolódik a húsvéthoz, ugyanis valahogy a báránysültnek is fel kell kerülnie az asztalra.
Giovanni Lipari előszeretettel használ 35 mm-es filmes fényképezőgépeket (Canon 1D, Contax T3, Yashica Z70 és a Lomo A +), és szívesen fotózik lenge öltözetű modelleket – ki ne tenné – sokszor csak pár óra alatt szállodai szobákban.
Vass Péter Bexter emberi módon közelíti meg a hajléktalanokat, ezért olyan portrékat tud készíteni róluk, ami többeknek nem sikerülhet.
A hajléktalan portrék projektet több éve csinálom. Rengeteg időt fektetek abba, hogy az alanyaimat megismerjem, és a képeken át érzéseiket tovább adjam. A hasonló képektől annyiban tér el, hogy a többi fotóstól eltérően én először megismertem őket. Meghallgattam a történetük, azt hogy honnan hova tartanak. A képek elkészítésért nem kértek semmit, örömmel álltak nekem portrét éjszakánként.
Kelet-Európa hátsó udvarán mállik a vakolat és kopott a járda, girhes kutyák ténferegnek a hóban, melyre házilag gyártott korlát és lánc árnyéka vetül, a szűk erkélyekről fagyott ruha lóg… de ne gondoljuk, hogy itt minden a reménytelenségről szól csupán. Mert a vedlett falakat egy darabon mindig gondosan lefesti valaki, a minden elképzelés nélkül összedobált terekbe odaeszkabál egy padot, s több évtizedes autókat már-már hihetetlen leleményességgel és kitartással újra és újra életre barkácsol. Az enyészet ott leselkedik a sarkon, be-betör és meghátrál, akár a kopott kocka-tömbök fölé magasodó hivalkodó pláza, mely az új világ ígéretével próbálja becsalogatni az itt lakókat a fogyasztás templomába. Hajdu Tamás képei oly módon mutatják meg ezt a világot, hogy egyszerre látjuk meg benne a lecsúszást és a kapaszkodást, az elesettséget és a nekibuzdulást. Nem esztétizálja a romlást és a szegénységet, hanem értővé és együttérzővé képes tenni a szemlélői magatartást – a fotográfusét és a fotó befogadójáét egyaránt.
(Bodó Julianna)
Népszerű internetes trend mostanában akkor és most képeket csinálni és publikálni. A Luxton testvérek anyjukat lepték meg karácsonyra egy képsorozattal, amiben gyerekkori képeiket készítették el újra.
Frederik Buyckx díjnyertes sorozata a szokásos gengszteres nyomornegyed ábrázolásos hagyományokkal szakítva vezet minket körül a riói favelában. Úgy tűnik, hogy három dolog van, ami minden Brazilt mozgat: Jézus, a megjelenésük és a foci.
Lucas Foglia – A Natural Order című sorozatában olyan közösséget örökít meg, akik pénz nélkül, a maguk által megtermelt javakat fogyasztva, cserélve élik idilli életüket.
Jágity Fanni sötét minimáljai az állandó úton levés formákba préselt, cserzett hangulatát viselik magukon. Képein dolga van mindennek.
Santiago Sepulveda bogotai fotós dizájner portréira jellemző, hogy az arcok általában uralják a képet. Ez azért van így, mert úgy gondolja, hogy ez a módja annak, hogy megmutassa alanyai lelkét.
