Czapáry Kata a kompakt gépek és a kilincsek szerelmese. Nem fél PS-t használni, saját bevallása szerint már a kattintás pillanatában belelátja azt amivé az ajtónyitó szerkezetek válni fognak.

16 éves korom óta fotózok hobbiszerűen: analóg géppel kezdtem. Mivel egy gyerekkori balesetem miatt nem tudok kacsintani (tényleg), így az igazi áttörést a digitális kompakt gépek hozták meg számomra, az lcd kijelző sokat dobott a komfortérzetemen :)) A kompakt gépek szerelmese vagyok, a mai napig zavarba jövök egy tükörreflexes géptől és többnyire azt is zavarba hozom, aki arról faggat, hogy milyen tükörreflexes géppel csinálom a képeimet… Az első kilincsem anyósom kertjében a sufni ajtaja volt  amit pontosan 2009 március 1-én örökítettem meg. Innentől elindult egy beteges vonzódás részemről a kilincsek felé. Ez azért is érdekes, mert amúgy, ha tehetem a pulcsim ujjával, vagy a könyökömmel nyitom őket.

(tovább…)

Hazai fotósok munkáit csokorba szedő sorozatunknak ebben a részében  Varga Zorán jól sikerült táncos sorozatával ismerkedhettek meg. A tehetséges és elhivatott fotós így vall magáról:

26 éves szabadúszó fotós vagyok. Mindig is érdekelt a művészet, főleg a zene és a fotózás. Egyetemi éveim alatt döntöttem el, hogy ez utóbbi az amivel komolyan szeretnék foglalkozni, ezért 2008-ban elkezdtem saját stúdiómban dolgozni. Legjobban a művészfotózás érdekel, de divat, portré, koncert és esküvő fotókat is készítek. A közeljövőben a saját projektjeimre szeretnék koncentrálni, ezek között szerepel táncosok fotózása Budapest utcáin és háztetőin illetve egy Madonna ábrázolás inspirálta portrésorozat is. 

(tovább…)

Erdélyi Gábor – aki nemrégiben szerepelt nálunk egy magyar hírességeket bemutató portrésorozattal – ezúttal Amerikába kalauzol el minket. A brutálisan jó hangulatú fotók az ország hétköznapi arcát mutatják meg nekünk.

(tovább…)

Vass Péter Bexter emberi módon közelíti meg a hajléktalanokat, ezért olyan portrékat tud készíteni róluk, ami többeknek nem sikerülhet.

A hajléktalan portrék projektet több éve csinálom. Rengeteg időt fektetek abba, hogy az alanyaimat megismerjem, és a képeken át érzéseiket tovább adjam. A hasonló képektől annyiban tér el, hogy a többi fotóstól eltérően én először megismertem őket. Meghallgattam a történetük, azt hogy honnan hova tartanak. A képek elkészítésért nem kértek semmit, örömmel álltak nekem portrét éjszakánként.

(tovább…)

 A törökök ugyan nem tudták, de a busók is emberek. Kálló Péter sorozata:

A hagyományait jobb esetben őrzi az ember, ceremóniáit pedig műveli. A világ pedig közben változik, fejlődik. A hátterek változnak. Eltűnik az amire emlékszünk és egy egészen újjal találkozunk. Az emberek pedig alkalmazkodnak. A hagyomány és a jelen találkozik. A telet ugyanúgy elűzik a busók, csak a színfalak cserélődnek le.

(tovább…)

Erdélyi Gábor tehetséges magyar fotós, aki az ebben a sorozatban is megtalálható fotójával, a 2013-as Magyar Sajtófotó pályázat Emberábrázolás – portré (egyedi) kategóriájában első helyezést ért el.  A Gentleman Magazin vezető fotósaként és szabadúszóként is elhivatottan készíti portréit kortárs magyar alkotókról, művészekről, az utca emberéről.

(tovább…)

Döme László nem mindennapi képeslapjai egy ismerős, mégis új Budapestet mutatnak nekünk.

A munkám során nagyon sok külföldivel találkozom, akikkel gyakran kedélyesen elbeszélgetünk Magyarországról és legtöbbször megígérik, hogy most már tényleg megnézik egyszer Budapestet. Így kezdtem el ezt a sorozatot, hogy egy ilyen beszélgetés után tudjak a kezükbe adni valamit ami nem a hidakat vagy a parlamentet ábrázolja. 

(tovább…)

Az Óbudai Platán Könyvtár és az Agave Könyvek Webáruház által szervezett Budapest Noir kiállítás célja, hogy Németh Kriszta és Andok Tamás fotói, illetve kapcsolódó hanganyagok segítségével mutassa be Kondor Vilmos Budapest-regénysorozatának (Budapest noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém, Budapest romokban, Budapest novemberben) sajátos világát.

(tovább…)

Kelet-Európa hátsó udvarán mállik a vakolat és kopott a járda, girhes kutyák ténferegnek a hóban, melyre házilag gyártott korlát és lánc árnyéka vetül, a szűk erkélyekről fagyott ruha lóg… de ne gondoljuk, hogy itt minden a reménytelenségről szól csupán. Mert a vedlett falakat egy darabon mindig gondosan lefesti valaki, a minden elképzelés nélkül összedobált terekbe odaeszkabál egy padot, s több évtizedes autókat már-már hihetetlen leleményességgel és kitartással újra és újra életre barkácsol. Az enyészet ott leselkedik a sarkon, be-betör és meghátrál, akár a kopott kocka-tömbök fölé magasodó hivalkodó pláza, mely az új világ ígéretével próbálja becsalogatni az itt lakókat a fogyasztás templomába. Hajdu Tamás képei oly módon mutatják meg ezt a világot, hogy egyszerre látjuk meg benne a lecsúszást és a kapaszkodást, az elesettséget és a nekibuzdulást. Nem esztétizálja a romlást és a szegénységet, hanem értővé és együttérzővé képes tenni a szemlélői magatartást – a fotográfusét és a fotó befogadójáét egyaránt.

(Bodó Julianna)

(tovább…)

Jágity Fanni sötét minimáljai az állandó úton levés formákba préselt, cserzett hangulatát viselik magukon. Képein dolga van mindennek.

(tovább…)