Izraeli fotós Dori Caspi 10 éven keresztül barátkozott és közben fotózta az afrikai Himba törzset, amely mára már a teljes eltűnés szélére sodródott. Olyan intim és személyes pillanatokat, érzelmeket sikerült elkapnia, amiről legtöbben csak álmodni merünk.
Kai Fagerström többszörösen díjazott természetfotós egy nyaralás alkalmával elhagyatott erdei kunyhókat fotózott, amiket lassan visszafoglalt a természet.
Fura festményekre hasonlítanak Andre Ermolaev képei, pedig nem azok. Vulkanikus folyókat fotózott felülről.
Martin Hill 20 éve épít és fotóz átmeneti szobrokat jégből, kőből egyéb természetes anyagokból, melyek egytől egyig a természet örök körforgását jelképező kerek alkotások.
Arno Rafael Minkkinen Finnországban született, később Amerikába emigráló fotóművész igazi megszállottja az emberi végtagoknak. Mesteri simasággal illeszti a meztelen testeket a természetbe. Zseniális.
Minkkinen újraértelmezi az Önakt önakt fogalmát, amikor saját meztelen testét fényképezi minden erotikától, nárcisztikától vagy erőszaktól mentesen. Egyszerűen csak úgy mutatja be és kezeli testét, mint a természet szerves részét, mint egy primitív anyagot. Mindezt Minkkinen a következőképpen öntötte szavakba: “A világegyetem katedrálisa itt van a földön. Mi még mindig a sziklák és a fák, ég és víz részét képezzük, annak az ősi tájnak a részét, amelyet évmilliókkal korábban kaptunk ajándékba.”
Nem valami fura északi szokásról és nem is mitológiai alakok erdőben bandázásáról szól ez a sorozat. Bertil Nilsson vitt ki táncosokat és akrobatákat a természetbe legújabb munkájához, melyben az ember és a természet kapcsolatát boncolgatja.
