Kylli Sparre  álmodozásra sarkalló képei talán enyhíteni tudják az iskolakezdés okozta stresszt szülőknek és diákoknak egyaránt. Sajnos a jelenlegi időjáráshoz is passzolnak a képek.

(tovább…)

Ha azt mondjuk, hogy fájdalmat, kellemetlenséget okozunk embereknek és közben fotózzuk őket, akkor a legtöbben azt gondolnánk, hogy az szadista dolog. Ne gondold, nem mindig van így. Patric Hall esküvői fotós simán rávett embereket, hogy elektromos sokkolóval rázassák meg magukat, ráadásul a merényletet szeretteikkel, barátaikkal végeztették el. Mindeközben Patrick bőszen fotózott és közben mindenki jót röhögött a képeken.

(tovább…)

Még 2010-ben, Scarlett Hooft Graafland úgy döntött, hogy utazása során képeket készít Salar de Uyuni-ról, a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezőjéről. Persze, ha csak sima tájképeket készített volna az is lenyűgöző lenne, de a művésznő székeket, tükröket és teherautókat is szerepeltetett képein. Így a természet és az emberek által gyártott szerkentyűk keveredésével abszurd hatást ért el.

(tovább…)

Anuschka Blommers és Niels Schumm sorozatában egy testté forr össze a férfi és a nő. Nem a hagyományos érzéki módon, a technikát segítségül hívva félbevágott képeket illesztettek össze. Kicsit bizarr módon emlékeztetnek a magyar kártya lapjaira, bár itt nem tükröződés látszik, hanem a két testből alkottak egy újat.

(tovább…)

Azt szokták mondani, hogy a legtöbb ember rajztehetsége óvodás koráig szépen fejlődik, csak a későbbiekben megragad azon a szinten. Ez persze túlzás, de időnként azért a csemetéink nehéz feladat elé tudnak állítani, ha mosómedvét, jaguárt vagy valamiféle kihalt állatfajtát kellene élethűen lerajzolnunk. Telmo Pieper – velünk ellentétben – megtanult rendesen rajzolni, később a digitális művészetek felé fordult. Gondosan megőrizte viszont – valószínűleg gondos szülei jóvoltából – a gyermekként papírra vetett rajzait. A girbe-gurba aránytalan kis rajzocskákat húsz évvel később elővéve, megőrizve azok formáit valósághűvé varázsolta és kitöltötte körülöttük a teret. Az eredmény egyszerre vicces, szüreális és nosztalgikusan megható.

(tovább…)

Tessék jól megjegyezni ezt a nevet: Margarita Kareva. Az orosz fotóshölgy mindössze három éve foglakozik komolyabban fotózással és fotómanipulációval. Általában mesékből és fantasy művekből merít inspirációt. Képei szépek, tiszták és hangulatosak.
(tovább…)

Ken Hermann kissé szürreális háttérrel turbózott sorozatában a híres kalkuttai Malik Ghat virágpiacon tevékenykedő úriembereket kért fel és örökített meg portékájukkal.

(tovább…)

Brandon Voges amerikai reklámokra szakosodott fotós szénhidráttal és humorral teli sorozatában úgy tűnik, hogy mindenkinek van egy fánk hasonmása.

(tovább…)

Valahol az emberekben mélyen benne van a ruhátlansághoz való vonzódás. Talán az erkölcsi normák elleni lázadás vagy pusztán valami őskortól hordozott genetika rögzülés, nem tudom. Mindenesetre a meztelenség jelen van a művészetekben és nem mindig erotikus kontextusban. John Crawford képeiben a polgárpukkasztás mellett a humort is felfedezhetjük. Nincsenek a képekben nagy technikai trükkök, az egyszerűség és a dolgok kontrasztba állítása legtöbbször elég. Például a 80-as években készített légi felvételes akt sorozata is egyszerű, amellett, hogy pontos és precíz tervezés előzte meg. A recept, hogy helyezz egy vonzó meztelen nőt valamilyen természetes környezetbe és fotózd madártávlatból működik. Még a nap mint nap netes meztelenségbe ütköző férfiszem is guvadt szemekkel próbálja visszafejteni pixelenként a képeket, pedig távolról figyelve ütnek igazán a fotós szemszögéből. Onnan érezhetjük kicsinységünket, helyünket a világban. Máris jobban telik a Péntek.

(tovább…)

Jacob Munkhammar Svéd fotós látszólag szereti az autókat kerekek nélkül. A Renauld Marion által ihletett sorozatban kellemes megjelenésű öreg Franciákat láthatunk repülő gépcsodákká retusálva. És igen, szeretnék egy új Fantomas filmet, elegem van az amerikai képregényhősökből.

(tovább…)