Tomasz Gudzowaty fekete-fehér képein megörökített szerzetesek mintha valami 80-as évekbeli kungfu filmből léptek volna elő. A különbség csak annyi, hogy ez nem film. Ezek a fiúk tényleg tudnak.

(tovább…)

A mostanság Londonban élő, lengyelországi Michal Solarski imádta a Balatont gyerekként. Saját bevallása szerint sosem vágyott többre. Amikor kutatott a családi fotók között, egy képen kívül nem talált fotókat az idilli időszakról. Ezért hát nyakába akasztotta gépét és újra eljött a Balatonhoz. Itt olyan helyzeteket keresett amiket akár gyerekként is láthatott volna. Szerencséjére (és a miénkre) Club Aliga állapotának köszönhetően ez a projekt sikerült is neki. Így készült el a modern-retro sorozat, amit a Guardian két év késéssel az internetre dobott és élég nagy siker lett belőle.

(tovább…)

Biztosan mindenkit hajtott már a kalandvágy, szerette volna nyakába venni a világot és menni valamerre az orra után az önmegvalósítás felé. A 18 fotós Mike Brodie meg is tette. Elment otthonról, és csavargókkal, stopposokkal lógott három éven keresztül. Persze közben fényképezett is.

(tovább…)

Ken Hermann kissé szürreális háttérrel turbózott sorozatában a híres kalkuttai Malik Ghat virágpiacon tevékenykedő úriembereket kért fel és örökített meg portékájukkal.

(tovább…)

Antoine Bruy nyakába vette Európát és olyan elszigetelt közösségeket keresett, akik elhagyták a modern életmódot, megszabadultak a társadalmi korlátoktól és Rousseau-t kicsit félreértelmezve  visszatértek a természetbe. Érezni valamiféle vadregényes romantikát a képeken, de ki tudja, nekem nem jött meg a kedvem eldobni mindent és bevonulni a vadonba.
(tovább…)

Vass Péter egy lábas-képes-telefonos-Instagramos projekttel jelentkezik újból nálunk a megkapó  Hajléktalan portrés sorozata után.

Lábas képek – ismerőseim már csak így jellemzik azokat a fotókat amiken a lábam és az elé terülő világ van. Pár éve csinálom ezt a projektet, ahol is megörökítem egy érdekes szemszögből mi is történt velem, vagy hol is jártam. Most az elmúlt egy év képeiből csináltam egy kis válogatást.

képek és szöveg: Vass Péter Bexter

Mondhatni rendszeres moziba járó vagyok, és csak a kép kedvéért tettem fel oda a lábam.
Szóval az évet egy jó kis filmmel kezdtem, már nem is emlékszem mi volt az.

(tovább…)

Ha valaki szeret utazni, de unja az ezerrel majmolt, végletekig klisézett turistalátványosságokat, vagy egyszerűen csak nincs pénze all-inclusive szállodába zárt mesterséges élményekre. Szeretne úgy megismerni idegen országokat, ahogyan azok ténylegesen lüktetnek, lélegzenek. Van benne egészséges kalandvágy, kellően extrovertált, akkor az utazás legjobb, legpénztárcabarátabb módja az, hogy CoachSurferré válik.

A CouchSurfing a szociális hálózatok egyik legtutibb felhasználása. Egy olyan online közösség, ahová ha regisztrálunk, akkor gyakorlatilag a világ bármelyik szegletében találhatunk embert akinél megszállhatunk. Természetesen ingyen és bérmentve. A szívességet azért illik viszonozni,  így  a szállásért cserébe elég ha viszel valami apróságot az országodból, az előző országból, ahonnan odautaztál, sztorikat mellé vagy esetleg főzöl neki. Persze hosztolni – szállást adni is lehet. Egyfajta adok-kapok. A befogadó és az utazó részéről is érdekes dolog más kultúrákat testközelből megismerni.
(tovább…)

Sara Farid, a Reuters fotósa készített sorozatot a pakisztáni Khawaja Akhtar gyárában, ahol a ma startoló világbajnokság hivatalos labdáit – a bracuzákat- gyártják.

(tovább…)

A strandolást általában nem úgy képzeli el az ember, hogy repülőgépek húznak el a feje felett szinte olyan közel, hogy meg tudja érinteni őket.    St. Maarten-i Princess Juliana reptér melletti partszakasz márpedig ilyen. A levegőt betölti a repülőgépek zaja és az elégetett kerozin illata.   Josef Hoflehner osztrák fotós és fia ezeket a gépeket fotózta nyaralásai alatt 4 éven keresztül, melyből könyvet is készített.

(tovább…)

Tomor István elkísérte barátját egy tetováló szalonba és jó szokásához híven a fényképezőgépét se hagyta otthon.

(tovább…)