Jillian Owens projektje nem klasszikus fotó projekt. Ő inkább csak dokumentálásra használja a gépet, az igazi munka kis varróműhelyében folyik. Ugyanis Jillian előszeretettel vásárol mindenféle használt ruhát, amiben meglátja a sokszor csúf külső mögött a benne rakó trendi szerelést. Az általa sugallott inspiráló gondolat az, hogy a divat, nem a pénzről szól, lehetsz olcsón is mutatós.

(tovább…)

Valahol az emberekben mélyen benne van a ruhátlansághoz való vonzódás. Talán az erkölcsi normák elleni lázadás vagy pusztán valami őskortól hordozott genetika rögzülés, nem tudom. Mindenesetre a meztelenség jelen van a művészetekben és nem mindig erotikus kontextusban. John Crawford képeiben a polgárpukkasztás mellett a humort is felfedezhetjük. Nincsenek a képekben nagy technikai trükkök, az egyszerűség és a dolgok kontrasztba állítása legtöbbször elég. Például a 80-as években készített légi felvételes akt sorozata is egyszerű, amellett, hogy pontos és precíz tervezés előzte meg. A recept, hogy helyezz egy vonzó meztelen nőt valamilyen természetes környezetbe és fotózd madártávlatból működik. Még a nap mint nap netes meztelenségbe ütköző férfiszem is guvadt szemekkel próbálja visszafejteni pixelenként a képeket, pedig távolról figyelve ütnek igazán a fotós szemszögéből. Onnan érezhetjük kicsinységünket, helyünket a világban. Máris jobban telik a Péntek.

(tovább…)

A fényképezőgép fejlesztések a megszokott ritmusban zajlanak. Nagyjából állandó a megjelenések üteme, a készülékek formái is rögzülni látszódnak, kivétel ezek közül talán a kisgépek kategóriája, ahol időnként megpróbálnak a gyártók megörvendeztetni minket egy egy újszerűnek gondolt formával, színösszeállítással. A sajtóbejelentések is menetrendszerűnek tűnnek. Kompaktoknál csak a fejünket kapkodjuk, kis túlzással naponta találkozhatunk új típussal. A komolyabb gépeknél lassul a tempó, végül a profi kategóriában már elég időt hagynak a fejlesztésre. Ezáltal értékállóbb és kiforrottabb masinákat vásárolhatunk, nem kényszerítenek a havonta újabb készülék vásárlására.

A múlt héten bejelentett Nikon D810 is két évre követte az elődjét, pontosabban elődeit a D800 és D800E (aluláteresztő szűrő nélküli verzió) félprofi DSLR-eket. Gyakorlatilag minden szép, jó és mostanában elvárt dolgot sikerült az amúgy sem elhanyagolható tulajdonsággal rendelkező sorozat legfrissebb darabjába belepakolni. A jelenlegi technikai állásnál már minden számottevő újdonság a rendelkezésre áll. Újszerűség helyett a tökéletesre való csiszolgatás a jellemzőbb. Így a speciális fotótémákat szerető fotósok is örvendhetnek, mert kapnak néhány számukra nélkülözhetetlen hozzávalót. Új, 36,3 megapixeles, FX-formátumú érzékelő. Brutál alacsony 32 és 51 200 közötti ISO. DX üzemmódban 15,3 megapixeles képek 7 kép/mp sebességgel. Nagyságrendekkel csendesebb zárhang, kedvezve például a színházi fotósoknak. Választható elektronikus zár a bemozdulás mentességért. 51-pontos – a D4s -ből ismerős – AF rendszer, ami már csúcsfényre súlyozó fénymérést is lehetővé tesz. Mind mind olyan finomság, ami láttán a fotós szíve ellágyulni látszik. Álmodozásból a gép ára ébreszt fel egy kicsit, mert a nagyjából egymilliós ár megmutatja, hogy a D810 a nagyfiúk mezőnyében játszik és úgy tűnik, hogy a kategória babérjaira tör.

(tovább…)

Antoine Bruy nyakába vette Európát és olyan elszigetelt közösségeket keresett, akik elhagyták a modern életmódot, megszabadultak a társadalmi korlátoktól és Rousseau-t kicsit félreértelmezve  visszatértek a természetbe. Érezni valamiféle vadregényes romantikát a képeken, de ki tudja, nekem nem jött meg a kedvem eldobni mindent és bevonulni a vadonba.
(tovább…)

Vass Péter egy lábas-képes-telefonos-Instagramos projekttel jelentkezik újból nálunk a megkapó  Hajléktalan portrés sorozata után.

Lábas képek – ismerőseim már csak így jellemzik azokat a fotókat amiken a lábam és az elé terülő világ van. Pár éve csinálom ezt a projektet, ahol is megörökítem egy érdekes szemszögből mi is történt velem, vagy hol is jártam. Most az elmúlt egy év képeiből csináltam egy kis válogatást.

képek és szöveg: Vass Péter Bexter

Mondhatni rendszeres moziba járó vagyok, és csak a kép kedvéért tettem fel oda a lábam.
Szóval az évet egy jó kis filmmel kezdtem, már nem is emlékszem mi volt az.

(tovább…)

Monette és Mady egypetéjű ikrek. Ezt bárki megmondja ránézés alapján. Ám az életük nem olvasható le az arcukról. Maja Daniels svéd fotós az ikrekről készült fotósorozatában bepillantást enged abba, hogy Monette és Mady mennyire nem tud egymás nélkül létezni.

Ugyanazt a ruhát viselik, ugyanúgy mozognak, ugyanoda mennek, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannyit belőle. Egyikük sem ment férjhez és nem lett gyereke sem. Belegondolni is nehéz, milyen lehet ilyen szimbiózisban élni.

(tovább…)

Rik Garrett szimbiózisos sorozatában meztelen párokat fotózott különféle testhelyzetekben olyan hétköznapi beltéri helyszíneken, mint a konyha, fürdőkád vagy lépcső. Az elkészült fotókat festékkel és ecsettel gyúrta egybe, jelképezve ezzel összetartozásukat. Az identitásukat vesztett szereplők ezáltal szinte egy testté váltak. Az alapjában véve szerelmes, érzéki összefonódás mégis egyfajta fura feszültséget tartalmaz, mert az alaktalanná váló testszínű masszából látszólag kitörni vágyó testek látványa minden lett csak nem romantikus.

(tovább…)

Ha valaki szeret utazni, de unja az ezerrel majmolt, végletekig klisézett turistalátványosságokat, vagy egyszerűen csak nincs pénze all-inclusive szállodába zárt mesterséges élményekre. Szeretne úgy megismerni idegen országokat, ahogyan azok ténylegesen lüktetnek, lélegzenek. Van benne egészséges kalandvágy, kellően extrovertált, akkor az utazás legjobb, legpénztárcabarátabb módja az, hogy CoachSurferré válik.

A CouchSurfing a szociális hálózatok egyik legtutibb felhasználása. Egy olyan online közösség, ahová ha regisztrálunk, akkor gyakorlatilag a világ bármelyik szegletében találhatunk embert akinél megszállhatunk. Természetesen ingyen és bérmentve. A szívességet azért illik viszonozni,  így  a szállásért cserébe elég ha viszel valami apróságot az országodból, az előző országból, ahonnan odautaztál, sztorikat mellé vagy esetleg főzöl neki. Persze hosztolni – szállást adni is lehet. Egyfajta adok-kapok. A befogadó és az utazó részéről is érdekes dolog más kultúrákat testközelből megismerni.
(tovább…)

Michael Massia Cental Park-i napozós sorozatához az a felismerés vezetett, hogy a nap mint nap viselt álca, amit az emberek viselnek, egyből lehullik, amint átadják magukat a napfény simogató melegségének. Szerinte ez az őszinteség pillanata.

(tovább…)

Ha szerencsénk lenne, vagy egy kicsit jobban menne a foci, akkor lehetne a magyar válogatott mezében pózoló vizsláról, puliról vagy kuvaszról is egy ilyen fotó. Mivel nekünk most sem sikerült, meg kell elégednünk azzal, hogy megpróbáljuk felismerni a nemzeti mezeket és az adott országokra jellemző kutyafajtákat.

(tovább…)