A fényképezőgép fejlesztések a megszokott ritmusban zajlanak. Nagyjából állandó a megjelenések üteme, a készülékek formái is rögzülni látszódnak, kivétel ezek közül talán a kisgépek kategóriája, ahol időnként megpróbálnak a gyártók megörvendeztetni minket egy egy újszerűnek gondolt formával, színösszeállítással. A sajtóbejelentések is menetrendszerűnek tűnnek. Kompaktoknál csak a fejünket kapkodjuk, kis túlzással naponta találkozhatunk új típussal. A komolyabb gépeknél lassul a tempó, végül a profi kategóriában már elég időt hagynak a fejlesztésre. Ezáltal értékállóbb és kiforrottabb masinákat vásárolhatunk, nem kényszerítenek a havonta újabb készülék vásárlására.
A múlt héten bejelentett Nikon D810 is két évre követte az elődjét, pontosabban elődeit a D800 és D800E (aluláteresztő szűrő nélküli verzió) félprofi DSLR-eket. Gyakorlatilag minden szép, jó és mostanában elvárt dolgot sikerült az amúgy sem elhanyagolható tulajdonsággal rendelkező sorozat legfrissebb darabjába belepakolni. A jelenlegi technikai állásnál már minden számottevő újdonság a rendelkezésre áll. Újszerűség helyett a tökéletesre való csiszolgatás a jellemzőbb. Így a speciális fotótémákat szerető fotósok is örvendhetnek, mert kapnak néhány számukra nélkülözhetetlen hozzávalót. Új, 36,3 megapixeles, FX-formátumú érzékelő. Brutál alacsony 32 és 51 200 közötti ISO. DX üzemmódban 15,3 megapixeles képek 7 kép/mp sebességgel. Nagyságrendekkel csendesebb zárhang, kedvezve például a színházi fotósoknak. Választható elektronikus zár a bemozdulás mentességért. 51-pontos – a D4s -ből ismerős – AF rendszer, ami már csúcsfényre súlyozó fénymérést is lehetővé tesz. Mind mind olyan finomság, ami láttán a fotós szíve ellágyulni látszik. Álmodozásból a gép ára ébreszt fel egy kicsit, mert a nagyjából egymilliós ár megmutatja, hogy a D810 a nagyfiúk mezőnyében játszik és úgy tűnik, hogy a kategória babérjaira tör.
