A hegy remetéje

Kálló Péter mindig megtalálja a jó témákat, ezúttal a Gellért-hegyi sziklatemplomban tett látogatást.

“Légy okos, mint a kígyó, de maradj szelíd, mint a galamb”
– mondja nekünk Szabolcs atya, a gellért-hegyi Sziklatemplom vezetője és a hegybe épített Pálos kolostor vezetője. Szabad akaratról, a kolostori életről, istenről és az emberekről beszélgetünk vele. Jelenleg hárman élnek ebben a zárt világban: a lakhelyek szerények, az ajtókon a lakásszentelés során felírt számok és betűk találhatók.

Évente több százezer turista keresi fel a Gellért-hegy oldalában lévő Sziklatemplomot. A Szent István Bazilika és a Mátyás templom után ez a harmadik leglátogatottabb fővárosi imaház. A budapestiek közül azonban kevesen ismerik ezt a Pálos rend kezelésében lévő, különleges hangulatú templomot. Még kevesebben tudják, hogy a Duna felőli oldalon található kolostorban él a rend néhány tagja. Bensőséges viszonyban Istennel és a heggyel.

– Láthatják, milyen bensőséges viszonyban vagyunk a heggyel – mutat mosolyogva a kolostor vezetője a rendház saját kápolnájának egyik sarkába, ahol az érdes mészkőfelület betüremkedik a kolostorba. Ez ennek a csendes világnak is talán a legcsendesebb, legbensőségesebb helyszíne, ide vonulnak vissza a szerzetesek imádkozni. Az életük azonban nem feltétlenül nevezhető visszavonultnak.

– Eredetileg mi egy remeterend vagyunk, de manapság a kolostori élet mintha háttérbe szorulna a papi teendőinkkel szemben – mondja Szabolcs atya. Ahogy fogalmaz, ki kell lépniük az emberek közé. A rend fő feladata lelki vezetés, a lelkipásztori szolgálat: hétköznap naponta három, hétvégén pedig naponta négy szentmisét tartanak a templomban.

képek és szöveg: Kálló Péter