Lement a hype. Vége az ünnepnek, a három napig tartó ingyenes csodának. A 4es metró-kiállításra érkező tömegek hazamentek és elkezdődtek a szürke, rutinos hétköznapok. Kiürülnek a felesleges terek, az emberek napközben már csak lézengenek. Elmúlt az újdonság varázsa. A parasztvakításba szépen lassan bekúszik a magyar valóság. Az ember elveszik a megalomán térben.

Egyébként pedig azon gondolkoztam végig, hogy ezeknek az idősebb embereknek, mennyire változott meg a környezetük a gyerekkoruktól kezdve?

– Kálló Péter gondolatai és képei a 4-es Metróról.

(tovább…)

Grönland egyszerűen csodálatos. Ciril Jazbec sorozatában szinte érezni a hideg arcunkba csapó szelet és hallani a lábunk alatt ropogó havat. 

(tovább…)

Czapáry Kata a kompakt gépek és a kilincsek szerelmese. Nem fél PS-t használni, saját bevallása szerint már a kattintás pillanatában belelátja azt amivé az ajtónyitó szerkezetek válni fognak.

16 éves korom óta fotózok hobbiszerűen: analóg géppel kezdtem. Mivel egy gyerekkori balesetem miatt nem tudok kacsintani (tényleg), így az igazi áttörést a digitális kompakt gépek hozták meg számomra, az lcd kijelző sokat dobott a komfortérzetemen :)) A kompakt gépek szerelmese vagyok, a mai napig zavarba jövök egy tükörreflexes géptől és többnyire azt is zavarba hozom, aki arról faggat, hogy milyen tükörreflexes géppel csinálom a képeimet… Az első kilincsem anyósom kertjében a sufni ajtaja volt  amit pontosan 2009 március 1-én örökítettem meg. Innentől elindult egy beteges vonzódás részemről a kilincsek felé. Ez azért is érdekes, mert amúgy, ha tehetem a pulcsim ujjával, vagy a könyökömmel nyitom őket.

(tovább…)