Lehetnél digitális drágám. Nem kellene vadásznom többet filmre. Nem kellene szenvednem, hogy hol merre, kinél hívassam elő. Hol szkenneljem be. Mégis érezném, hogy egy precíz, gondosan megalkotott szerkezet van a kezemben, aminek minden részletét az évek és a beletett mérnöki tudás gondossága tökéletesített olyanná, amilyennek szeretjük ma is.
A gyermeki vágyak megvalósulva viszont a valóságban furának, néha viccesen hatnak. Álmodozhatunk repülő autóról, de szárnyakkal felszerelt kocsi biztos megrökönyödést kelt az utcán. Pont ugyanez az érzés borzolja a kedélyeket egy retróköntösbe bújt modern gépcsoda láttán. Kerülget az érzés, hogy a műtárgyszintű kinézet inkább vitrinbe való, mint használatra. Persze akkor, amikor a régi Nikon F-et simogatva digitális belsőt álmodtunk neki, az se jutott eszünkbe, hogy egy komolyabb autó árát készülünk beletömni a film helyére. Az álmok ilyenek, a valóságban pedig valószínűleg nem mi, hanem valami gazdag olajos bőrű kalifa fog fényképezni vele, de neki előtte nem a régi gép formálta álmait, hanem valami hajlongó testű huri. Persze a lottón még nyerhetünk. Akkor veszünk, mert szép és jó is, no meg álmodtunk róla.