November 26-án 89 éves korában elhunyt Saul Leiter – akit legtöbbször a színes fotózás úttörőjének szoktak nevezni. Akárcsak az apja eredetileg ő is rabbinak készült, de szerencsénkre  másképpen alakult a sorsa. 1940-ben kezdett el festészettel, később fotózással is foglalkozni. Nagy hatást gyakorolt rá a Museum of Modern Art-ban 1947-ben megrendezett Henri Cartier-Bresson-kiállítás.

 „Teljesen lenyűgözött, és ettől kezdve csodáltam Cartier-Bresson-t. Számomra mindvégig a fényképezés történetének kulcsfigurája marad.”

Érdekes módon,  Bresson és a körülötte levő akkori meghatározó fotográfusok mereven elutasították a színes művészi fotográfiát. Hasonló képen érezhetett nem is olyan régen minden digitális géppel alkotó művész. Leiter mégis a színes filmek mellett döntött. Játszott a fényekkel, a tükröződésekkel, az elmosódottsággal. Nem képeslapokként fotózta a városokat, nem is dokumentarista módon, hanem érzőn, hangulatokat közvetítve. Reklámfotósként igen, de művészként csak lassan vált elismertté. Ugyan Leiter fekete-fehér munkái már 1953-ban bekerültek  az Al-ways the Young Strangers csoportos tárlat anyagába, de ez nem hozta meg az átütő sikert. Sokkal később, miután Martin Harrison 1991-ben megjelentette néhány képét egy  válogatásalbumban, illetve Jane Livingston 1992-ben kiállította fekete-fehér munkáit, élhette meg Leiter alkotásainak reneszánszát.

Csendes, szerény és  tartózkodó személyiség lévén, sosem törekedett arra, hogy rivalda fényben álljon, ugyanilyen csendben, mégis kérlelhetetlenül ragaszkodott saját elveihez is.

„Mindeddig oly sok mindent csináltam, amire azt mondták, ezt nem tehetném.”

Forrásként használva Anne Kotzan/Pfisztner Gábor és a fotomuveszet.net

Kaotikus rend. Talán ez jellemzi legjobban az összezsúfolt házak nagyvárosnak nevezett halmazát. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a fajta beton dzsungel nem lehet másmilyen csak lehangolóan szürke, de a hamburgi Kai-Uwe Gundlach fotóin szembesülhetünk azzal, hogy a természet ugyan csatát veszített az ember terjeszkedésével folytatott küzdelemben, de a sivár egyszínűségnek nyoma sincs. 

(tovább…)

A @FacesPics twitter csatornán jobbnál jobb képeket találhatunk különféle tárgyakról, amiket formájuk és a róluk készült fotó perspektívája emberi jelleggel ruház fel. Péntekre nem is kell más. Dőlj hátra és nézegesd a galériát. Ha bejön, akkor pedig ér követni a twitteren.

(tovább…)

 Katy Strange holland fotós 789 című sorozatában teljesen közel enged minket. Egészen az ágyába kaphatunk bepillantást, megmutatja azokat az embereket, akik két éven (789 napon) keresztül megfordultak az ágyában.  Ezekben a minimalista “ágy-sztorikban” nincs szó erős szexualitásról, inkább azt tudhatjuk meg, hogy mennyire fontosak neki ezek az emberek. A barátai.

(tovább…)

Lehetne reklám is (az is valamilyen értelemben), de inkább tippként gondolok rá, segítségül a mostanában gépet vásárlóknak.

Pénzvisszatérítés! Bizonyos Canon termékek 2013 november 11-e és 2014 január 17-e közötti vásárlása esetén – a felhasználási feltételeknek megfelelően.

• Vásárolj 2014. január 17-ig, a promócióban szereplő termékekből
• Regisztráld vásárlásodat a következő oldalon: 
  ​https://canon-winter.sales-promotions.com/?country_promotion=38&lng=hu
• A bejelentést követően 28 munkanapon belül visszautaljuk a visszatérítés összegét
• A tájékoztatás nem teljes körű, további részletek: ​http://www.canon.hu/keszpenzvisszaterites/

• Valamint, most a kiemelt Canon termékekre 3 év garancia: 
  ​http://3evgarancia.hu/termekek

A tippet itt szereztük

Amber McCaig ausztrál fotóművész történelmi hagyományőrzőket fényképezett a klasszikus középkori festmények stílusában. A reneszánsz portré és csendélet képek keverékén a The Society for Creative Anachronism tagjai álltak modellt saját készítésű korhű viseletben, hagyományos módon elkészített felszerelésükkel.

(tovább…)

Nézve ezt a válogatást régi meztelen csajos kártyanaptárak jutottak eszembe. Szinte látom magam előtt a fehér hátoldalra nyomtatott hónapokat. A These Americans válogatása a korra jellemző egyszerű pinup hagyományokat folytató minimalista stúdióportrékban sorakoztatja fel a  korszak bárokban táncoló asszonyait. 

(tovább…)

Jens Lennartsson űberkirály dolgot talált ki. A svéd profi fotós az önpromózást próbálja tökélyre fejleszteni úgy, hogy műanyag babákat készíttetett magáról. Sok fotós rengeteget költ mutatósnál mutatósabb portfólióra, ami aztán elsikkad a többi szép és igényes kiadvány közt. A “Jens baba” viszont könnyebben felkelti a művészeti vezetők vagy az  ügynökségek figyelmét. 

(tovább…)

A burka egy egész testet elfedő muzulmán női külső viselet.  Általában a hétköznapi ruhák felett hordják nyilvános helyeken. Selina Román nem akart állást foglalni a burka viselés kérdésében, inkább az izgatta, hogy vajon mit csinálhatnak a nők a ruhadarab alatt. Mosolyognak,  grimaszolnak, méregetnek minket?  Ezt a fajta fura, kicsit groteszk névtelenséget próbálta megfejteni.

(tovább…)

Kurt és Edwige Moses fotósorozata az Un Petit Monde (A kis világ) már 2010 óta fellelhető az interneten. A kezdetben kis pihentető kreatív szórakozásként induló sorozat hosszútávú projekté nőtte ki magát. 

(tovább…)